A paleolimnológiai kutatások szerint a Keszthelyi-medencében korábban is voltak eutrofizációs fázisok, vagyis az időszakosan magas algabiomassza akár természetesnek is tekinthető. A vízminőségi szempontból már dokumentált múltban az 1970-es évektől felgyorsuló eutrofizáció a tó hidrológiai felépítésének megfelelően a nyugati medencéket érintette súlyosabban. A romló vízminőség és a részben emiatt bekövetkező, társadalmilag jelentős káresemények (nagyléptékű halpusztulások, fürdőzés időszakos ellehetetlenülése) a 80-as évek második felére elkerülhetetlenné tették a beavatkozást. Ez egy integrált tudományos keretrendszeren alapult, mely főleg a külső tápanyagterhelés csökkentését tűzte ki célul és azt ígérte (külföldi tapasztalatok és helyi kutatások alapján), hogy egy évtizedes késéssel ezt a vízminőség javulása is követni fogja. A beavatkozások is sokrétűek voltak, beleértve infrastrukturális fejlesztéseket (szennyvizek kivezetése más vízgyűjtőkre, foszforkicsapatás bevezetése, a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer rekonstrukciója, stb.), adminisztratív eszközöket (kibocsátási határértékek szigorítása, hígtrágyás nagyüzemi állattartás és foszfortartalmú mosószerek betiltása, stb.) és fenntartó-jellegű beavatkozásokat (iszapcsapda ürítések, kotrás). A beavatkozási program a méretéből és költségeiből adódóan több évtizedig tartott, miközben előre nem látott, nem tervszerű “beavatkozások” is történtek, mint pl. a nagyüzemi mezőgazdaság összeomlása a rendszerváltás után, mely a vízgyűjtő tápanyagmérlegében ugrásszerű javulást okozott. A vízminőség többéves késéssel követte a tápanyagterhelés csökkentését - ezzel igazolva a korábbi tudományos előrejelzéseket és a terheléscsökkentési program létjogosultságát.
A vízminőség központi szerepe a tudományos kutatásokban és a közvéleményben a 2000-es évek elejéig tartott, amikor a 2000-2003 közötti, hőhullámokkal tarkított aszály 1921 (a vízmérleg adatok gyűjtésének kezdete) óta nem látott mértékben lecsökkentette a vízszintet. Mivel ekkorra a vízminőség már sok éve stabilan jónak számított és az alacsony vízállás sem igazolta a kezdeti vízminőségi félelmeket, így az akkor még kezdődőnek tekintett éghajlatváltozás és a vízhiány kerültek előtérbe. Ezután a vízminőségi kutatások fokozatosan leálltak.
2019-ben az alga-tömegprodukció közel másfél hónapon át a Keszthelyi- és a Szigligeti-medence egész területén megfigyelhető volt. A jelenségre senki sem számított, amit megerősítenek a szezon folyamán, egészen a tömegprodukció első napjáig adott, a Balaton kiváló vízminőségét taglaló nyilatkozatok.
A 2019-es esemény egyedi volt nemcsak a mértékében, hanem kiterjedésében is, mert a korábbi eutrofizáció leküzdése óta elsősorban a Zala-torkolat környékén volt jellemző a hipertróf állapot. A fizikai környezet szempontjából 2019 különleges volt a Keszthelyi-medence történetében, magas vízhőmérséklettel, magas vízállással és rossz fényellátottsággal, de egyik tényező sem volt szélsőséges és egy tényezővel sem lehetett a korábbi tapasztalatok alapján megmagyarázni, hogy miért alakulhatott ki a rekordméretű algacsúcs. A külső terhelésben nem volt olyan emelkedés, amely táplálhatta volna az algák ilyen mértékű szaporodását, vagyis a tömegprodukció tápanyag-szükségletét a belső terhelésnek kellett fedeznie.
A jelenlegi ismeretek szerint a belső terhelés ugrásszerű növekedését a hőrétegződés nyomán kialakult mélyvízi oxigénhiány idézte elő, míg az elmúlt évtizedekben a sokkal kisebb lépésekben érkező belső terhelést főleg a felkevert üledékről való tápanyag-deszorpció mozgatta (vagyis regime shift, rendszerszintű változás történt). A hőrétegződés-oxigénhiány-belső terhelés-algacsúcs eseményláncolatot 2019-re célzott mérések hiányában nem lehetett minden kétséget kizáróan igazolni, azonban az azóta végzett mérések több jelenség rendszeres előfordulását igazolták. Ezek alapján a 2019-es csúcs a jövőre tekintve nem tekinthető egyszeri, kivételes eseménynek, mivel a feltételei közül több is rendszeresen adott, vagyis néhány évente számítani lehet hasonló események kialakulására.
A jövő trendjei mind kedvezőek az alga-tömegprodukciók számára. Az éghajlatváltozás miatt a melegedés évtizedekig folytatódni fog még akkor is, ha az üvegházhatású gázok kibocsátásai hamarosan tetőznek (erre amúgy kevés jel mutat), ami a hőrétegzettség erősségének növekedésével jár. A fitoplankton szerkezetének nemrég történt átrendeződése (újabb regime shift!) miatt a közeljövőben olyan labilis állapottal nézünk szembe, amikor a korábban elterjedt (Raphidiopsis raciborskii) és az újabban domináns algafajok (a visszatérő Aphanizomenon flos-aquae és a nemrég elszaporodott Ceratium furcoides) egyaránt okozhatnak vízminőségi problémákat, nem is beszélve az esetleg ezután érkező újabb invazív fajokról. A jelenleg hatályos szabályozási rend a nyári időszakban továbbra is a magas vízszintek tartását célozza, így egyéb (meteorológiai) tényezők együttes fennállásával hozzájárulhat a hőrétegzettség tartós fennmaradásához és a fenékközeli anoxia kialakulásához. A peremfeltételek ilyen változásai előrelátható módon növelik az alga-tömegprodukciók kockázatát és az esetleges további regime shiftek kialakulását még akkor is, ha a korábban fő szabályozó tényezőként azonosított külső terhelés semmilyen romló trendet sem mutat. A 2019 során az elemzések szerint mérsékelt (de kötelező hatósági monitoringgal amúgy nem követett) infrastrukturális kitettség a későbbi algacsúcsok során fokozódhat, hiszen nem biztos, hogy minden alkalommal kedvezőek lesznek az áramlási viszonyok.
Ábra: https://www.esa.int/ESA_Multimedia/Images/2019/07/Lake_Balaton_Hungary
Forrás: Cselekvési Terv - Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv - BALATON
